Venyige SándorNap, árnyék, boszorkány

A Móricz Zsigmond Erdély trilógiájának második és harmadik részéből írt színmű fordulatos, humorral gazdagon átszőtt, több szinten működő hatalmi és szerelmi játszma. A politika és a szerelmi háromszög egymásba fonódása, az intrikák, megcsalások, és megcsalatások, féltékenység és behódolás, mind-mind keresztül-kasul hálózzák be ezt a modern feldolgozást, mely sokszor hangosan és ironikusan kérdez rá nemzeti önazonosság-tudatunkra, miközben egy szerelmi háromszög keretezi a történet folyását. Harcol itt egymással múlt és jelen, a kanti etika és a machiavellista államrezon, magán- és közérdek, magán- és közélet, férfi és férfi, férfi és nő, nő és nő, katolikus és református, király- és törökpárti, barokk és reneszánsz, perzselő hiedelmek és hideg racionalitás, Európa és Ázsia, plebejus és arisztokrata. A történetmesélés fordulatai során pedig egyvalami egészen biztosan világossá válik: egy országvezető is tévelygő magánemberként éli meg mindennapjait, aki a rárótt feladat súlya alatt görnyedve talán nem is sejti, hogy távlatos gondolkodású, történelmi léptékű államférfiként ítéli majd meg az utókor, miközben ő maga ágytól ágyig tartó nyomorult menekülése közben a hatalom megragadása/megtartása kérdései között őrlődik tanácstalanul és többnyire reménytelenül.

„Mi történik ha egyetlen előadásban találkozik Tarantino, a Monty Python, Brecht és Sophokles? Még nem tudjuk, de nagyon is pozitív előérzeteink vannak.” (Janik László, rendező)

A darabot 1998-ban az év három legjobb magyar kortárs drámája közé választották.

A Gózon Gyula Kamaraszínház és a Veres 1 Színház közös produkciója.