Bérletek

2020/2021-es évadra bérleteink 3 előadást tartalmaznak

Molnár Ferenc: Előjáték Lear királyhoz
vígjáték 1 részben

Rendező: Dávid Zsuzsa

Jon Fosse : Egy nyári nap
keserédes történet 1 részben

Fordító: Domsa Zsófia
Rendező: Kozma András

Murray Schisgal: Szerelem, ó
vígjáték

Fordító: Karinthy Ferenc
Rendező: Tasnádi Csaba

* * *

Páger Antal bérlet 5400 Ft
hétfő vagy kedd vagy szerda 18.00

Domján Edit bérlet 6000 Ft
szerda vagy csütörtök vagy péntek 19.00

Gobbi Hilda bérlet 6000 Ft

csütörtök vagy péntek

Kabos Gyula bérlet 6000 Ft

szombat 19.00

Tolnay Klári bérlet 6000 Ft

vasárnap 15.00 vagy 17.00

Páger Antal

Páger Antal (Makó, 1899. január 29. – Budapest, 1986. december 14.) Kossuth-díjas magyar színművész, kiváló művész. Gyermekkorában a zene és a festészet érdekelte, később fordult a színház felé. Iparos apja nem pártolta fia művészi érdeklődését, összetörte hegedűjét és festőállványát (Páger azután 45 évig nem vett ecsetet kezébe). Szórakozásból vett részt néhány műkedvelő előadáson. Az egyik ilyet követően felkereste a székesfehérvári színház titkára, és felajánlotta neki, hogy menjen el Fehérvárra színésznek.

Több vidéki színház után 1931-ben került Budapestre, az Andrássy úti Színházban, majd a Magyar Színházban játszott egy-egy évadot. Hamarosan sztárnak számított: 1937 és 1939 között a Vígszínházban akkoriban horribilisnak számító gázsit, fellépésenként 250 pengőt kapott. A színházi szerepek mellett kedveltté vált a filmszakmában is. 1932-ben lépett először a felvevőgép elé. Több mint kétszáz filmet, tévéjátékot forgatott élete során. Megsokasodott filmszerepei közepette végezte színpadi feladatait is. Pontos, korrekt munkáját, ugyanakkor hallatlan mély belső átéléssel megformált szerepeit megszerette a filmszakma, s a közönség is kedvencévé fogadta. A háború végén Argentínába emigrált, ahol sikeres festőművészi karrierbe kezdett. Sikerei ellenére igazi otthonra nem talált az emigrációban. Hazatérése után hamar kiderült, hogy népszerűsége még mindig töretlen, első színházi fellépésén a közönség hatalmas tapsviharral fogadta. Második fénykorában több mint száz tévéjáték és film főszerepét játszotta el, miközben szinte haláláig a Vígszínház színpadán volt, utoljára a Kőműves Kelemen Vándorának énekes-táncos szerepében láthatta a közönség.
Domján Edit

Domján Edit (Budapest, 1932. december 25. – Budapest, 1972. december 26.) Jászai Mari-díjas magyar színésznő. Szűkös anyagi helyzetük miatt meglehetősen szerény körülmények között éltek. 1946-ban Maglódra költöztek, ott végezte el az általános iskolát, kitűnő eredménnyel. Sokat szerepelt iskolai ünnepségeken, szavalóversenyeken. E sikerei következtében erősödött meg benne az elhatározás, hogy színésznő lesz.

Iskolái után sikeresen felvételizett a Színházművészeti Főiskolára. Tanulmányait 1954-ben fejezte be a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1960-ig a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt, majd 1963-ig a budapesti Petőfi Színházban játszott. 1964-től haláláig a Madách Színház tagja volt. 1965-ben Jászai Mari-díjat kapott. 1954 és 1972 között közel nyolcvan színházi szerepet, tíz filmszerepet és számtalan rádió- és tévészerepet játszott el. Negyvenéves korában pályája megszakadt, 1972 karácsonyán saját kezével vetett véget életének.
Gobbi Hilda

Gobbi Hilda Emília Gizella (Budapest, 1913. június 6. – Budapest, 1988. július 13.) Kossuth-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a magyar színház- és filmtörténet egyik legérdekesebb, egyik legeredetibb és egyik legközkedveltebb alakja. 1932 és 1935 között az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia ösztöndíjas növendéke volt. A diploma átvétele után a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1960 és 1970 között a József Attila Színház, 1971-től 1982-ig újra a Nemzeti, majd 1982-től haláláig a Katona József Színház tagja volt.

A háború után tevékenyen közreműködött a Nemzeti Színház újjáépítésében. Kezdeményezésére jött létre a Bajor Gizi Színészmúzeum, a színinövendékeknek a Horváth Árpád kollégium, az idős színészek számára pedig a Jászai Mari és az Ódry Árpád színészotthon. Az intézmény ma is működik. Végrendeletében vagyona egy részéből az Aase-díjat alapította meg, illetve idős színésztársait támogató alapot hozott létre. A Visegrád-Szentgyörgypusztán, a Kisoroszi-révnél lévő nyaralóját alkotóház céljára ajánlotta fel. Tiszteletére alapították meg a Gobbi Hilda-díjat a pályájuk delén túl lévő, korábban nem díjazott színészek számára.
Kabos Gyula

Kabos Gyula (Budapest, 1887. március 19. – New York, 1941. október 6.) magyar színész, komikus. 1901 és 1905 között a Wesselényi utcai kereskedelmi iskolában tanult, mellette 1902 és 1905 között Solymosi Elek színiiskoláját végezte el. Pályáját még ez évben Szabadkán kezdte. Első színpadi fellépésére 1902. április 17-én került sor -még statisztaként- a Népszínházban. Egy operettben volt lámpavivő a kínai menyegző jelenetben, izgalmában rossz helyre lépett, s a zenekari árokba zuhant. Mivel a brácsásra esett, így a zene is abbamaradt. Erre a következőképpen emlékezett vissza: "... így lett az én első fellépésem lelépés. Szóval mindjárt a pályakezdeten azt csináltam, ami később is megmaradt szerepkörömnek: tragikus figurát alakítottam. Komikus volt, mert nevettek az emberek - tragikus volt, mert úgy megütöttem magam, hogy utána két hétig nyomtam az ágyat."

1920 márciusa és 1923 decembere között az Andrássy úti Színház tagja volt, ahol 44 egyfelvonásos színdarabban és tréfában játszott, miközben szerzőként is működött. 1924 januárjától a Vígszínházhoz szerződött. A Renaissance Színházban kapta élete első címszerepét és első fővárosi főszerepét. 1926–1929 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt, majd hat hónapra a színház igazgatója lett, amit Fővárosi Művész Színházra keresztelt. Igazgatói vállalkozása azonban hamarosan megbukott és elvesztette vagyonát. 1931-ben megkapta a Hyppolit, a lakáj filmvígjátékban Schneider Mátyás szerepét. 1935–1937 között a Víg, 1937–1938-ban a Magyar és Andrássy Színházhoz kötötte szerződés. 1938. április 8., az első zsidótörvény után nem engedték színpadra lépni. 1941. október 6-án hunyt el New Yorkban.
Tolnay Klári

Tolnay Klári (születési neve: Tolnay Rozália Klára[1]) (Budapest, 1914. július 17. – Budapest, 1998. október 27.) kétszeres Kossuth-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Kezdeti – erős palóc tájszólása miatti – kudarcok után Gaál Béla filmrendező karolta fel, és így filmszínészként indult karrierje a Hunnia Filmgyárban. Első nagyobb szerepét a sikeres Meseautóban kapta, ezután vették át 1934-ben a Vígszínházba.

Eleinte naiva szerepeket osztottak rá. Egészen 1946-ig a társulat tagja volt, ekkor két évet a Művész Színháznál töltött, majd 1948–49-ben visszatért a Vígszínházba, ezúttal társigazgatóként Somló István és Benkő Gyula mellett, akiket Révai József miniszter rendeletére neveztek ki Jób Dániel helyére. 1950-től haláláig a Madách Színházban szerepelt, a kilencvenes években másodvirágzását élte karrierje. Gyakran foglalkoztatott szinkronszínész is volt, a nyolcvanas-kilencvenes években számtalan idősebb nőalakot formált meg.