Gózon Gyula Kamaraszínház
26. évad

1172 Budapest, XV. u. 23.

Instagram  Facebook
  • Nyitólap
  • Színház
    • Gózon Gyula
    • Rólunk
    • Épület
  • Társulat
    • Igazgatóság
    • Művészeink
    • Munkatársak
  • Hírek
  • Műsor
  • Jegy / Bérlet
    • Jegyinformációk
    • Jegyek
    • Bérletek
  • Hírlevél
  • Archívum

Én letettem a magam kis garasát – beszélgetés Szabó Ágnessel

2023. október 28.
A Gózon Gyula Kamaraszínház igazgatónőjével, alapítójával a Fidelio készített interjút. (Bővebben a cikkben)
Szabó Ágnes igazgató
Szabó Ágnes igazgató
Fotó: Gózon Gyula Kamaraszínház


Egy baráti szalonnázáson hangzott el a szándék, majd azt követően született meg egy levél, aminek a címe ez volt: „Mert kell egy színház” – mondhatni, ebből nőtte ki magát a jövőre huszonöt éves Gózon Gyula Kamaraszínház, amely Csokonai Vitéz Mihály–Deres Péter Dorottya című darabjának november 24-i bemutatójával ünnepli jubileumi évadát. A teátrum megalakulásának történetéről, múltról, jelenről és jövőről, valamint huszonnégy esztendőnyi rácsodálkozásról beszélgettünk Szabó Ágnessel, a teátrum alapító igazgatójával.

Ha mondhatom rövid és viccesebb formában – meséli Szabó Ágnes a megalakulásról –, akkor elmegy az ember egy baráti szalonnasütésre a XVII. kerületben, ahol jól érzi magát. A meghívottak között ott van a kerületi alpolgármester, akitől megkérdezi úgy éjféltájban: nem akarnak-e itt egy színházat? Mire ő azt feleli, hogy de, igen. A Gózon Gyula Kamaraszínház története így indult el.

Hogyan szól a hosszabbik verzió?

Cimbalomszakon végeztem, és 1984-ben, külsős zenészként bekerültem a most kétszázéves Miskolci Nemzeti Színház Az ember tragédiája című előadásába, amit Csiszár Imre rendezett, és a színpadi zenéjét Márta István írta.

Akkor és ott annyira becsúsztam a színházművészetbe, hogy nem is tudtam többé kijönni belőle.

Voltam muzsikus zenekari árokban, korrepetitor, rendezőasszisztens, kisvártatva ügyvezető igazgató, majd Pestre költözve voltam egy kicsit a Katonában, a József Attilában, a Merlinben, közben ’92-ben egy üzlettársammal elkezdtünk színháztámogatással, mecenatúrával foglalkozni – kidolgoztunk egy akkoriban eléggé ismert, híres páholyrendszert. A fiataloknak szoktam mesélni, hogy el sem tudják képzelni, milyen nyitottság volt a rendszerváltás után!

Tényleg azt gondoltuk, miénk a világ, és kicsit az is lett!

(A teljes interjú a Fidelióban olvasható!)

  • Kapcsolat
  • Megközelíthetőség
  • Közérdekű adatok

1172 Budapest, XV. u. 23.