A hónap verse
2021. szeptember
Hangay Sándor: Repülés az alkonyatban / Repülés az őszi égen
Repülés az alkonyatban
Az Alpok csúcsa véres fényben lángol.
Ködbe takarja alkony a hegyet.
– Gépmadaram már fáradt szárnyalással
Repül a kéklő wörti-tó felett.
Csillagsugártól izzanak a drótok
A motor álmos búgással dalol…
Szívem megsajdul: most egy drága asszony
Az Istent kéri értem valahol.
És lelkem száll hozzája, – boldog álom –
Karomban tartom, csókkal altatom.
Csókom altatta minden áldott este,
Csókom keltette minden hajnalon…
Elnémul most a gép és sírva hullunk
A föld felé… Oly zordon a való.
A föld sötét, csak fönt a sziklák csúcsán
Ragyog fehéren, bíztatón – a hó.
Álom, szép álom, minden álmodás itt:
A repülés, az élet és a csók…
És gondolatban ajkamhoz szorítok
Egy imádkozó asszonyi kacsót.
Repülés az őszi égen
Az Isten szeme: nagy kerek kék mennyég,
Oly átlátszó, oly tiszta, – végtelen.
Repülve szállok szárnyas gépemen.
Mintha egy más, egy szebb világban lennék
Sugár ölel és fény ragyog körül.
A ragyogó szent Mindenség örül.
Virágok nyílnak lenn a rét ölében.
Fecskék repülnek zöld erdők felett.
Az ég a földre bíztatón nevet.
És úgy érzem, az Isten kék szemében
Én szárnyas ember fájó könny vagyok.
Mely bánatosan, égetőn ragyog.
Olasz front, hadi repülőtér 1916.
Kapcsolódó linkek
- A verseket Menszátor Héresz Attila adja elő.A verseket Menszátor Héresz Attila adja elő.