Gózon Gyula Kamaraszínház
26. évad

1172 Budapest, XV. u. 23.

Instagram  Facebook
  • Nyitólap
    • Színház
      • Gózon Gyula
      • Rólunk
      • Épület
    • Társulat
      • Igazgatóság
      • Művészeink
      • Munkatársak
    • Hírek
      • Műsor
        • Jegy / Bérlet
          • Jegyinformációk
          • Jegyek
          • Bérletek
        • Hírlevél
          • Archívum
            Tornai József (1927-2020), Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas író, költő, műfordító.
            Tornai József (1927-2020), Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas író, költő, műfordító.
            Fotó: MTI/Mónus Márton
            • A verset Dóczy Péter adja elő

            2015. február

            Tornai József: Buddhista szerelmes

            2015. február 1.

            Buddha azt mondja: nincs olyan tenger,
            olyan hegykaréj s vágyakozás, hogy el ne mossa
            a csillagokon tajtékzó idő: az örök nevetés:
            szeretlek, szeretlek, amíg élek,
            szeress, szeressél, amíg élsz.

            Buddha azt mondja: nem a test a bűn,
            nem a hatalom, nem a gazdaság;
            a mocskos ragaszkodás keni be sárral a képed:
            szeress, szeressél, amíg élsz,
            szeretlek, szeretlek, amíg élek.

            Buddha azt mondja: te magad káprázata,
            indagubancban jársz, zöld bilincsben,
            Arcod a semmi csiga-ködébe vész;
            szeretlek, szeretlek, amíg élek,
            szeress, szeressél, amíg élsz.

            Buddha azt mondja: szerelmesedben én rejtőzök,
            hiába keresed mosolyán, csípőjében, nem ő
            a titka a rózsa üdvösség-leheletének:
            szeress, szeressél, amíg élsz,
            szeretlek, szeretlek, amíg élek.

            Buddha azt mondja: tollasodik a héja,
            szárnya nő, fölszáll vijjogva a térbe
            s testéből nem marad csak a tiszta röpülés:
            szeretlek, szeretlek, amíg élek,
            szeress, szeressél, amíg élsz.

            Buddha azt mondja: szenvedni született
            az ember és a kő, szenvednek a göröngyök,
            óriáspipacsok, pillanatok, véglények:
            szeress, szeressél, amíg élsz,
            szeretlek, szeretlek, amíg élek.

            Buddha azt mondja: felejtsd el anyádat,
            dobj szülőföldedre szemfedőt, szívedet úgyis
            markába kapja a mindenség-rettegés:
            szeretlek, szeretlek, amíg élek,
            szeress, szeressél, amíg élsz.

            Buddha azt mondja: mihez kötöd magad?
            Itt üresség minden: arany templomok,
            acélhasú birodalmak, világteremtések:
            szeress, szeressél, amíg élsz,
            szeretlek, szeretlek, amíg élek.

            Buddha azt mondja: miért csak egyet szeretsz?
            Nekem éppoly kedves egy levél, egy pióca,
            mint a nap s tízezer más csillag vagy ész:
            szeretlek, szeretlek, amíg élek,
            szeress, szeressél, amíg élsz.

            Buddha azt mondja: két indulat, nő a férfit,
            férfi a nőt üvöltő vaddá teszi végül,
            neked a hallgatás ágán van a fészked:
            szeress, szeressél, amíg élsz,
            szeretlek, szeretlek, amíg élek.

            Buddha azt mondja: halássz a halálra
            szomjúságod folyóján, s hálódon
            átvakít egyszer a gyöngypikkelyes feledés:
            szeretlek, szeretlek, amíg élek,
            szeress, szeressél, amíg élsz.

            Szerelmem! kiáltok: te vagy a Buddha
            s én a te öledbe veszek, félő utasa
            a meg-nem-maradásnak, éjnek:
            szeress, szeressél, amíg élsz,
            szeretlek, szeretlek, amíg élek.

            • Kapcsolat
            • Megközelíthetőség
            • Közérdekű adatok

            1172 Budapest, XV. u. 23.